Szeptember elején mindig megtelik a terem. Ilyenkor jönnek azok is, akik júniusban még biztosra vették, hogy a nyáron majd otthon, kertben, súlyzó nélkül is formában maradnak. Én is voltam ilyen, két nyáron át, és mindkétszer ugyanaz lett a vége: augusztus végén nehezebb volt visszaállni, mint amikor először beléptem az ajtón.

Idén viszont augusztusban is bejártam, heti háromszor, és szeptemberben nem kellett újrakezdenem semmit. Nem lettem erősebb ettől látványosan, csak nem estem vissza. Ez a különbség egyébként sokkal többet ér, mint amit egy jó hónapból ki lehet hozni. A terembe járó ismerőseim közül azok haladnak tényleg, akik nem a nagy nekifutásokban hisznek, hanem abban, hogy a rossz napokon is bemennek fél órára.

Egy csütörtök esti nyújtás közben esett le, hogy ez a logika nem csak a súlyzóra igaz.

Tizenöt évvel ezelőtt hagytam abba az angolt, negyvenhárom éves vagyok, és azóta legalább háromszor kezdtem újra. Mindig ugyanúgy: nagy lendülettel, három héten át napi másfél órával, aztán semmi. Az utolsó nekifutásomnál még táblázatot is vezettem, kék és piros mezőkkel, és a huszonharmadik napon egyszerűen nem nyitottam ki többet. Nem történt semmi drámai, csak elfogyott a lendület, ahogy azelőtt is mindig.

Amikor a nyáron egy szegedi edzős csoportban valaki feltette a kérdést, hogy hol lehet a városban nyelvvizsgázni, elolvastam az összes hozzászólást. Nem a vizsgák miatt, hanem mert kíváncsi voltam, hogy mások hogyan tartják meg magukat egy ilyen célnál. Több mint hatvan válasz gyűlt össze két nap alatt, és a felük ugyanarról szólt: valaki elkezdte, aztán jött a munka, a gyerek, a költözés.

A rendszeresség többet ér, mint a nagy nekifutás

A hozzászólásokból az jött le, hogy szinte mindenki ugyanott bukott el, ahol én. Aki eljutott a vizsgáig, az nem heroikus hónapokról mesélt, hanem arról, hogy volt egy fix rendje. Ekkor néztem meg először, mit hoz ki a kereső arra, hogy angol nyelvvizsga Szeged, és mi az, ami a városban egyáltalán elérhető.

Az ECL-nek a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán van vizsgahelye, B1-től C1-ig. A telc rendszernek az SZTE Idegennyelvi Kommunikációs Intézeténél van akkreditált helye, angolból alap-, közép- és felsőfokon, tehát B1-től C1-ig. Az ITOLC digitális, számítógép-alapú vizsga, A2-től C1-ig érhető el. Az ORIGÓ budapesti központú rendszer, de vannak szegedi vizsgahelyei is.

Mérni kell, különben csak érzés marad

A teremben tudom, hogy múlt hónapban mennyit nyomtam, mert fel van írva. A nyelvtanulásban viszont tizenöt éven át fogalmam sem volt róla, hol tartok. Ha megkérdezték, hogy tudok-e angolul, azt mondtam, hogy egy kicsit, és ez a válasz ugyanannyit jelentett tizenöt éve, mint tavaly. Innen kanyarodtam a Hollywood Nyelvstúdió szegedi oldalához, ahol az angol nyelvvizsga Szeged kérdését nem a vizsgadíjaknál zárták le, hanem végigvitték a felkészülésig. Ott olvastam először arról, hogy a vizsgatípus kiválasztása előtt azt érdemes tisztázni, hol fogod felhasználni a bizonyítványt.

Az otthoni feladat nálam mindig kimaradt

Ez volt a harmadik felismerés. Minden korábbi nekifutásomat az vitte el, hogy a házi feladatra soha nem maradt energiám este tíz után. A Hollywood Nyelvstúdióban nincs kötelező házi feladat és nincs otthoni tanulás, a tanár pedig ott van akkor, amikor az ember beleakad valamibe. Nekem ez volt a döntő pont, mert az eddigi kudarcaim nem az órákon történtek, hanem otthon, a konyhaasztalnál.

Azóta ugyanúgy kezelem a nyelvtanulást, mint az edzést: nem a lelkesedésre tervezek, hanem a rossz napokra. A csoportban azóta én is válaszolgatok, ha valaki hasonló kérdéssel jelentkezik, és általában a Hollywood Nyelvstúdió oldalát, a hollywoodnyelvstudio.hu-t ajánlom elolvasásra, mert ott a felkészülés kérdésével is foglalkoznak. A szeptember amúgy is jó hónap az újrakezdésre, csak ne úgy legyen, mint két éve nálam.