Van egy kolléganőm, aki eléggé túlsúlyos, már nagyon régóta, állítása szerint. Már én is úgy ismertem őt meg itt a cégnél, hogy ilyen volt. Emiatt sosem volt olyan önbizalma, mint kellene, pedig nagyon csinos arca van, gyönyörű a mosolya, a haja olyan, mint a selyem, nagyon kedves és aranyos, nem mellesleg okos is. És ezt nem csak én mondom, a kollégák is, más pasik is, hiszen mesélte már nem egyszer, hogy egy-egy koncerten, vagy valamilyen programon, ahol volt, ott leszólították és meg akarták hívni egy italra.
Ő sosem fogadta a pasik közeledését az elmúlt években, hiába győzködtük, hogy nincs mitől tartania. De ő sajnos saját magától tartott, a magánéletére is rányomta a bélyeget az, hogy nem tetszett neki a teste. Próbált már mindenféle diétát, de 1-4 kilós ugrálásokat hoztak csak, nem történt tőle nagyobb fogyás vagy változás.
Végre elhatározta, hogy személyi edzőt fogad és sportolni fog, mert már nem bírja tovább, hogy ő az egyetlen ellensége saját magának. Kicsit mindig jobban húzta őt a lustaság és az, hogy egyébként édesszájú. De megelégelte ezt az egészet és már harmadik hónapja jár edzeni. Egy nagyon kedves, segítőkész, de szigorú nő edzője van, aki nem hagyja őt pihenni, azonban nagyon sokat beszélget Dórival és ha látja, hogy Dóri kicsit megakad, elszomorodik, vagy fel akarja adni, akkor leül mellé és beszélget vele.
Ez a nő nagyon jó hatással van Dórira, mert bár szigorú, az emberi oldalát a dolgoknak sosem felejti el. Bátorítja és tolja előre Dórit, nem hagyja, hogy feladja. És végre eljutottak már odáig, hogy ha egyszer is Dóri meginog, akkor ő veszi kezelésbe saját magát és gyorsan helyre pofozza saját magát, hogy nem szabad nyafogni és feladni.
Kialakítottak egy egészséges étrendet neki és megbeszélték, hogy nem baj, ha egyszer-egyszer egy kocka csoki vagy egy muffin becsúszik, nem szabad, hogy ezt az egészet egy kínzásnak fogja fel Dóri, azonban meg kell tanulnia, hol a határ. Olyannyira jól csinálja Dóri ezt az egészet, hogy egészen átalakultak a mi szokásaink is bent az irodában. Megbeszéltük, hogy ugyan nem mindenkinek a fogyás a célja, de bizony eltunyultunk és keveset vagy szinte semmit nem sportolunk, úgyhogy itt az ideje, hogy ezen változtassunk. Nem használjuk a liftet, inkább lépcsőzünk. Gyümölcsnapokat vezettünk be az irodába és csak kéthetente van bent sütizés, a nasizást pedig a minimumra szorítottuk, mert sokszor már csak azért ettük, mert a szemünk előtt volt.
Dóri heti háromszor jár, de most fog a 4. hónaptól heti 4-szer járni edzeni és én egyre jobban gondolkozom azon, hogy elkezdek valamit sportolni. Attól fáj úgy mindenem állandóan, hogy nem mozgok. Szóval eldöntöttem, hogy én is változtatok és végre nekiállok sportolni. Dóri is nagyon örült az elhatározásomnak, megmutatta, hogy ő hova jár, egész jó helynek tűnik ez az edzőterem. Már csak a többieket kell rávenni, hogy jöjjenek és akkor lesz igazán jó buli.