
Harmadszor csúszott le aznap reggel a gyűrűk hevedere a pajta gerendájáról, pont akkor, amikor Zsófi, a csütörtöki csoportom legkitartóbb tagja, belekapaszkodott. Nem esett baja, nevettünk is rajta, de abban a pillanatban éreztem, hogy elegem van. Hat éve tartok kiscsoportos edzéseket a falusi házunk udvarán álló régi pajtában, és minden hétnek megvolt a maga apró bosszúsága.
Ha leírom, így nézett ki a lista: a falakról pergett a vakolat, és a por rátelepedett a matracokra; az egyik sarokban télen annyira hideg volt, hogy a kézisúlyzók fogantyúja szinte égette a tenyeret; a gerenda, amire a gyűrűket és a gumiszalagokat akasztottam, tele volt szálkával és régi szöggel; és a csapóajtón át befújt a szél, ezért novembertől márciusig a bemelegítést is kabátban kezdtük.
Edzőként azt tanítom, hogy a test fejlődéséhez rendezett környezet kell. Ha a talaj csúszik, ha a hideg miatt nem lehet rendesen átmozgatni az ízületeket, ha mindenki azon gondolkodik, hogy hova tegye le a kulacsát, akkor a figyelem szétszóródik, és az edzés fele elvész. A tanítványaimnak mindig azt mondom, hogy nem kell drága terem, de kell egy hely, ahol a mozgásra lehet koncentrálni. A pajtánk egyre kevésbé volt ilyen hely, és ezt nemcsak én éreztem, hanem a csoportok is. Az egyik kedd esti körnél, amikor a köredzés közepén megint lehullott egy darab vakolat a fekvőtámaszozó Bence mellé, megfogadtam, hogy a következő szezont már egy rendbe hozott épületben kezdjük.
A fogadalom után a felújítás gyakorlati oldala viszont egészen más feladatok elé állított, mint amihez edzőként hozzászoktam.
Amit a Facebook-csoportban ajánlottak
A párommal először azt kellett eldönteni, honnan szerezzünk be állványt a vakoláshoz és a homlokzat rendbetételéhez, és erre végül egy Facebook-csoport hozta meg a választ, ahol valaki a Terra Állványt ajánlotta. A csoport régi parasztházak és gazdasági épületek felújításáról szól, évek óta tag vagyok, főleg a szép előtte-utána képek miatt nézegettem.
Feltettem egy egyszerű kérdést: hol érdemes állványt venni egy kb. hét méter hosszú, magas falú pajtához, ha később a házhoz is jól jönne. Este tízre negyven hozzászólás gyűlt össze. Volt, aki a sógorát ajánlotta, volt, aki szerint létrával is meg lehet oldani, de a legtöbb kedvelést egy hozzászólás kapta, amelynek írója a saját tornácos házát állványozta be tavaly. Ő a Terra Állványt említette, vagyis a terraallvany.hu-t, és mellé tett egy képernyőképet arról, hogyan rakta össze előre a saját állványát egy online tervezőben.
Az illető azt írta, hogy ő sem ért hozzá, de a tervezőben ki lehetett próbálni, mekkora felület mekkora állványzatot kíván, és ettől sokkal magabiztosabban ment el ajánlatot kérni. Ez nekem azonnal szimpatikus volt, mert az edzéstervezésnél is mindig azt mondom: előbb lássuk, mire van szükség, utána jöhet a beszerzés. Írtam neki egy privát üzenetet is, és másnap reggel hosszan válaszolt. Elmesélte, hogy a tervezőben először túl nagyra méretezte a saját állványzatát, aztán a tanácsadóval közösen kiderült, hogy a tornác miatt két szakaszra bontva sokkal kevesebb elem is elég. Azt is hozzátette, hogy szerinte egy jó állvány fél siker, a másik felét a mester adja, aki dolgozik rajta. Ezt a mondatot azóta többször idéztem a párom előtt, aki eleinte azt gondolta, hogy két létrával és egy pallóval is megoldjuk a dolgot.
Négy szempont, ami alapján döntöttem
A következő hétvégén leültem a laptoppal a pajta küszöbére, és végigkattintgattam a Terra Állvány oldalát. Úgy készültem, mint egy új tanítvány felmérésére: előre leírtam magamnak, mi az, ami nélkül nem megyünk tovább.
Az első szempontom az volt, hogy ne kelljen kitalálni, mennyi elem kell. A TERRA Állvány Tervező, vagyis az ingyenes online 3D tervező pont erre való, és bevallom, egy teljes estét eljátszottam vele. Beállítottam a pajta hosszát, a magasságát, és a képernyőn ott állt előttem az állványzat, amit aztán a párom is meg tudott nézni, mielőtt bármit rendeltünk volna.
A második az volt, hogy később bővíthető legyen. A főoldalon azt olvastam, hogy a TERRA70 folyamatosan bővíthető, és nem kell felesleges állványelemeket venni. Nekünk ez azért fontos, mert a pajta után jövőre a lakóház hátsó homlokzata is sorra kerül, és nem akartam, hogy a mostani vásárlás egy év múlva használhatatlan legyen.
A harmadik szempontom a kezelhetőség volt. Az oldal szerint a TERRA70 szerszámok nélkül felépíthető, és bár a felállítást nálunk a vakolómester és a segédje végezte, az, hogy nem kellett hozzá külön szerszámos láda, nekik is számított. Ezt nem a saját szakértelmem alapján mondom, hanem mert a mester szerint ez sok időt spórol.
A negyedik pedig az volt, hogy egy helyen legyen minden, ami a felújításhoz kellhet. Az oldal menüjében ott van az állványháló és a ponyva, a guruló állványok, a szigetelési munkákhoz való anyagok és a létrák is. Egy ponton rájöttem, hogy a belső falak festéséhez éppen egy guruló állvány hiányzik, és jó volt, hogy nem kell újabb boltot keresnem hozzá.
Az ajánlatkérés után kapott összeállítás a piaci átlag alatt maradt, és pontosan azt tartalmazta, amit a tervezőben összeraktam. A párom, aki nálunk a családi kiadásokért felel, csak annyit kérdezett, hogy biztosan nem maradt-e ki semmi. Nem maradt ki.
A pajta most, fél év után
A vakolás három hétig tartott. A csoportjaimat erre az időre a ház mögötti füves részre vittem ki, és a tanítványaim heti rendszerességgel figyelték, hogyan halad a munka. Zsófi minden csütörtökön lefotózta a pajtát ugyanabból a szögből, és a végén egy egész sorozat lett belőle. Bence megjegyezte, hogy az állványon dolgozó mesterek láthatóan jobb tartásban vannak, mint ő a fekvőtámaszoknál, és ezen az egész csoport jót nevetett.
Az utolsó napon, amikor a mesterek lebontották az állványzatot, a csoportokkal együtt álltunk az udvaron, és néztük, ahogy az elemek sorban a fészer mellé kerülnek. Valaki tapsolni kezdett, és a végén mindenki tapsolt, a mesterek pedig zavartan integettek vissza. Ilyet ritkán látni: egy csapat, amely örül valaki más elvégzett munkájának.
Most már fehér falak között edzünk. A gerendát a párom lecsiszolta, a gyűrűk hevedere új, szálkamentes rögzítést kapott, a csapóajtó helyén szigetelt ajtó van. A téli bemelegítés már pólóban megy, a matracokon nincs por, és ami a legfontosabb: senki nem a környezetre figyel, hanem a mozgásra.
Ha valaki most hasonló felújítás előtt áll, és azon gondolkodik, milyen állvány kell a munkához, én a tervezővel kezdeném. Fél óra alatt kiderül, mekkora munkáról van szó, és onnan már sokkal könnyebb tárgyalni a mesterrel is.
Edzőként azt szoktam mondani a kezdőknek, hogy az első sikeres húzódzkodás soha nem az első edzésen születik, hanem azon a sok apró előkészületen múlik, amit előtte megtettek. A pajtánk felújítása pontosan ilyen volt: egy bosszús reggel, egy kérdés a Facebook-csoportban, egy este a tervezővel, és fél év múlva egy terem, ahová öröm belépni. Valahányszor Zsófi belekapaszkodik a gyűrűkbe, eszembe jut a lecsúszó heveder, meg a Terra Állvány tervezője, amivel egy egész estét eljátszottam, mielőtt bármit rendeltünk volna. Szívből ajánlom mindenkinek a céget, aki esetleg hasonló helyzetben keresgél. Nem érdemes spórolni a minőségen és a szakértelmen, náluk pedig biztosan semmire nem lesz majd panasz.