Edzés után nem az izomláz volt a legrosszabb, hanem az a húzó, feszülő érzés a vállamon, amikor felvettem a pólót.
Tavaly ősszel álltam rá a heti öt alkalomra. Reggel futás vagy kondi, este pedig legtöbbször még egy funkcionális blokk. Ez napi két zuhanyt jelentett, hétvégén hármat, mert a szauna után sem ugrottam ki mosakodás nélkül.
Két hónap múlva a vállamon és a felkarom külső oldalán apró, vörös pöttyök jelentek meg, a bőröm pedig annyira kiszáradt, hogy a hátamon már hámlott. A klubban azt mondták, ez teljesen normális, mindenkinek ez van, aki ennyit zuhanyzik. Nem nyugtatott meg. Az öltözőben egyébként mindenkinek megvolt a maga elmélete: valaki a klóros medencére fogta, valaki a fehérjeporra, egy másik a kemény vízre.
Végigpróbáltam négy tusfürdőt. Volt köztük gyógyszertári is, ami majdnem 4 000 forint volt, és három hét után ugyanott tartottam. Akkor kezdtem el arra gyanakodni, hogy nem az edzésmennyiséggel van baj, hanem azzal, amit naponta kétszer rákenek magamra. Ha az ember egy edzésterven belül keresi a hibát, akkor sem az ismétlésszámot csavarja először, hanem megnézi, jó-e a technika.
Ezen a héten valami egészen más is foglalkoztatott, amire végre rászántam magam.
Beírtam a keresőbe, mi a különbség a tusfürdő és a valódi szappan között, és onnan indult el minden. Rákattintottam pár összetevő-listára, aztán egy kereskedő oldalára, ahol nem terméket akartak eladni elsőre, hanem elmagyarázták a technikákat is. Így jutottam el a pipereporta.hu-hoz, ahol szappanhoz, gyertyához és kozmetikumokhoz árulnak alapanyagot, és ahol az oktatóvideók között ott van a pikkelyes lúg vízben való oldása és a fürdőbomba készítése is.
Három dolog, amiről addig fogalmam sem volt
Az első hetekben nagyjából annyit értettem az egészből, mint egy kezdő az első edzéstervéből. Három dolog volt, ami átfordította a fejemben:
– a hidegen készült szappanban benne marad a glicerin, ezért nem húzza úgy össze a bőrt, mint amit megszoktam;
– a sók nem díszítésre valók, hanem érdemben számítanak a végeredményben, ezért van belőlük külön kategória;
– a technikát nem kitalálni kell, hanem megnézni, mert a lúgozásnál a sorrend és a hőfok nem véleménykérdés.
Ez utóbbi az edzőteremben is így megy. Senki nem azzal kezdi a felhúzást, hogy majd menet közben rájön a helyes gerinctartásra. A szappan készítés ugyanígy nem improvizálós műfaj, csak nálam ehhez is kellett egy hónap, amíg elhittem.
A kiegészítők közül a holt-tengeri sóval indultam, aminek a 250 grammos kiszerelése 870 forint volt. A szappan készítés nálam ezzel a doboznyi sóval indult el igazán, mert ez volt az első alapanyag, aminek a hatását két adag között tényleg össze tudtam hasonlítani. Kevés dolog van, ami ennyire olcsón hoz látható különbséget egy kezdő adagban. A rendelés összeállítása közben egyébként pont az fogott meg, hogy ebben a kategóriában mindössze három tétel szerepel, tehát nem kellett negyven hasonló doboz közül választanom. Ez nekem, aki az étrendemben is a kevesebb, de pontos alapanyagra esküszik, egyértelműen jó pont volt.
Az első blokk szappan túl puha lett, mert türelmetlen voltam és korán vágtam fel. A második adagnál már kivártam a négy hetet. Ez volt egyébként a legnehezebb az egészben, nem a lúgozás: az, hogy egy hónapig nem lehet hozzányúlni ahhoz, amit megcsináltál. Pontosan ugyanaz az érzés, mint amikor egy új edzésprogramnál hat hétig nem szabad mérleget nézni.
A vállamon a pöttyök hat hét alatt elmúltak. Nem állítom, hogy csak ettől, mert közben a szauna gyakoriságán is változtattam. Azt viszont pontosan tudom, hogy zuhany után már nem sietek a testápolóhoz, és ez heti tíz alkalomnál nem kis dolog. A hátam sem hámlik azóta, pedig a fűtésszezont mindig azzal kezdtem korábban.
A szappan készítés azóta beépült a hétvégémbe, nagyjából ott, ahol a nyújtás és a hengerezés: nem látványos, de nélküle rosszabb a hét. Az alapanyagot a pipereporta.hu-tól szoktam pótolni, és az edzőtársaim közül már ketten kértek egy-egy darabot próbára.