Sokféle edzésmódot kipróbáltam már életem során, volt köztünk tipikus csapatjáték, csoportos órák, meg persze klasszikus magányos farkas edzések is. Egy dolog volt a közös mindegyikben: el kellett mennem értük itthonról. Na persze nem azért, mert itthon nem fértem volna el, hiszen itt is rengeteg a hely, ahol lehetne ugrabugrálni, meg súlyzózni, meg ugrálókötelezni, vagy bármit. Nemes egyszerűséggel csak azt vallom, hogyha ennek az egésznek adok egy olyan keretet, amitől rituálé lesz belőle (tehát elmegyek otthonról és máshol csinálom), akkor könnyebb rutinszerűvé tenni a hétköznapokban, mintha csak épp az aktuális hangulatomon múlna, hogy akkor most elkezdek-e ugrálni, vagy sem. Azonban köszönhetően a lakásfelújításnak az elmúlt időszakban számos olyan tevékenységgel ismerkedhettem meg, amik amellett, hogy jelentősen hozzájárulnak az otthonom megújulásához és megszépüléséhez, remek alternatívát kínálnak az otthoni edzés megvalósítására.

Legutóbbi felfedezésemet a fürdőszobai csempe becipelése, méretre vágása és helyére illesztése hozta meg. Tudományos kutatásaim a témában nagyon széles spektrumot fedtek le, ezért úgy gondolom, bátran kijelenthetem, hogy a fürdőszobai csempe valójában egy multifunkciós sporteszköz, csak sok esetben a kinézete és ergonomikusnak kevéssé nevezhető kialakítása miatt a háttérbe szorul a speciális súlyzókkal és kettlebellekkel szemben – valójában teljesen igazságtalanul.

Kiválasztani a megfelelő színű, mintázatú és méretű csempét és burkolóelemet nem kis feladat. Megvitatni mindenkivel, akinek csak egy minimális beleszólása is lehet a történetbe, majd véghez vinni a saját tervünket igazán nehéz meló. Aztán ki kell számolni a megfelelő mennyiséget, hogy mégis mi lesz az, ami már elég, és még nem túl sok. Ez megint nem egyszerű dolog, mert több olyan tényezőt is érdemes figyelembe venni, amit lehet, hogy első körben egy gyakorlatlan vásárló teljesen kihagyna a számításból. Például azt, hogy szállítás közben mennyi lesz az a csempe mennyiség, amire ráesik valami, vagy leborul a kocsiban és megreped vagy bármi más katasztrófa történik vele. Vagy hogy egy gyakorlatlan kéz mennyire fog ügyetlenkedni és feleslegesen hány csempét fog rosszul elvágni, vagy akár minőségi hiba miatt hány darab fog kettérepedni. Az sem mindegy, hogy milyen formában rakjuk fel őket a falra, na meg persze az sem, hogy mennyire tartalékot tudunk belőle tárolni. Ha életünk végéig ezt a mintát és színt szeretnénk a fürdőben látni, érdemes betankolni belőle, ha viszont csak a kellő mennyiségű biztonsági tartalékot szeretnénk a garázsban tárolni, akkor nem kell annyira bőkezűen kalkulálni. Persze ezekkel én se magamtól vagyok ilyen okos, hanem a felújítás kezdete előtt szépen végig tanulmányoztam a Fürdőszoba Ötletek oldalát (furdoszobaotletek.hu) és ott részletesen írnak arról, hogy hogyan is érdemes kiszámolni, mennyi csempére van szükség.

Ha megvan a mennyiség, jöhet a várva-várt cipekedés. Hiába vagy kigyúrva, azért jobb nem túlbecsülni magad, mert még hosszú a felújítás és jó lenne nem a felénél sérvet kapni. Szóval mannschaftot összeverbuválni és szépen, együtt, közösen felcipelni a harmadikra az a nagy adag csempét, különben könnyen bele lehet rokkanni a mutatványba. Annyit viszont azért talán nem ér egy új fürdőszoba… Hogyha már minden megérkezett a tett helyszínére, nincs más hátra, ki kell találni, hogy mit honnan kezdünk el felragasztani és az ahhoz megfelelő és szükséges módon méretre kell vágni a burkolóelemeket. Ez sem gyerekjáték, egy fél délelőttöt átcsempevágózni felér egy kellemes kar-hát nappal a gyúrodában. Szóval ott tartunk, hogy a csempe még nincs a helyén, de már átmozgattuk a lábunkat, törzsünket, hátunkat és karunkat.

Ideális esetben nincsenek olyan elvetemült ötleteink, hogy a burkolat fusson a plafonig, mert az milyen szép. Az én esetem kevésbé ideális, azonban ez az a kiskapu, ami lehetővé teszi, hogy a hasunkat is megdolgoztassuk. Mondom a tuti receptet: helyezzük el a létrát indokolatlanul közel a falhoz lehetőleg úgy, hogy a csempe felnyomása egy kimondottan kényelmetlen, kitett helyzetben történjen. Ebben a pozícióban ugyanis kénytelen vagyunk hasból, törzsből tartani magunkat, tehát egyetlen izomcsoportot sem hagyunk ki a fürdőszobai csempézés közepette. Csúnya diszkrimináció és persze öreg hiba volna kihagyni egy ilyen potya lehetőséget minden testtájunk átmozgatására. A meló végeztével örültem volna azért egy Spartan futásos éremnek, vagy legalább valami oklevélnek, de végülis a Burger Kinges korona sem volt rossz jutalom… Szóval ha épp nagyon belevágnátok a fürdőszobai csempézésbe, felújításba, először azt ajánlom, gyúrjatok, közben meg tanulmányozzátok át szorgalmasan a Fürdőszobai Ötletek tanácsait, mert kincset érnek!

fürdőszobai csempe